A gyermek, a szülő és a bölcsőde:

A bölcsődébe kerülés mind a gyermek, mind a szülő számára

nagyon fontos esemény, hiszen mindkettőjüknek egyaránt

gondot jelent az elválás.

A gyermek bölcsődei beilleszkedése megkönnyítését

szolgálja a fokozatos, szülővel történő beszoktatás. A

módszer előnye, hogy a gyermek nem azonnal, egyik napról a

másikra kerül be a bölcsődébe, hanem az új környezetben

eltöltött idejét napról-napra, fokozatosan növeljük. A

kisgyermek a szülővel, leggyakrabban az anyával együtt

ismerkedik a számára ismeretlen felnőttekkel, környezettel. Az

első napokban az anya végzi a gondozási műveleteket, melynek

módját a gondozónő figyeli, majd fokozatosan átveszi a

gondozási tevékenységet, kezdetben az anya jelenlétében,

később távollétében. A következő napokban érkezés után rövid

ideig még jelen van az anya, azután a kisgyermek fokozatosan

emelkedő idővel, már az anya jelenléte nélkül tölti az idejét. A

gyermeket az első naptól kezdve ugyanaz a gondozónő veszi át,

és adja ki, szoktatja be bölcsődébe, ő a gyermek „saját

gondozónője”. A beszoktatás időtartalma 10-12 nap,

gyermekenként azonban azonban ez az idő változhat. A beszoktatás

menetét csak főbb vonalakban lehet megbeszélni, mert

mindenképpen a gyermek reakciói döntik el.

Néhány jó tanács a beszoktatáshoz:

- A szülő készítse fel a gyermekét,

   beszélgessenek a bölcsődéről, sétáljanak

   arra felé.

- Derűs légkörben beszélgessenek a

   bölcsődéről. Ha a szülő pozitív érzelmet

   tanúsít, akkor a gyermek azt átveszi, nem

   lesz bizalmatlan, nem szorong.

- A reggeli búcsúzkodás ne tartson hosszú

   ideig, de mindenképpen köszönjön el

   gyermekétől, határozza meg azt az

   időpontot, amikor újra találkoznak (pl.

   uzsonna után). Semmiképpen se menjen el

   úgy, hogy a gyermek csak később veszi

   észre távozását.

- Ne sürgesse a beszoktatást, hiszen a

   gyermek érdekét szolgálja.

A gyermek ragaszkodása, sírása nem szégyellni való, és

nem jelenti a kisgyermek „okosságát”, vagy „butaságát”.